Bugár család nemeslevelének másolata 1798. augusztus(?) 17. (MAGYAR)

1774. december 22.

A nemeslevél másolatának magyar nyelvű fordítása:

Mi, Lipót, Isten kegyelméből a rómaiak választott császára, mindig felséges, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felsö- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svevia fejedelme, Habspurg, Tirol, Ferretum(?), Kiburg és Görz grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felsö-Lausitznak az őrgrófja, a Szlavón őrgrófságnak, a Naon-i kikötőnek és a sótelepeknek az ura stb. a jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi egyrészt néhány hívünknek alázatos kérelmére, melyet ez ügyben Felségünkhöz intéztek, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve hívünknek, Bugár Györgynek hűségét és hűséges szolgálatait, amelyeket ő elsősorban Magyarországunk Szent Koronájával, majd amint mondják, Felségünkkel szemben is odaadóan tanúsított a hely és az idő változandósága szerint, és a jövőben is akar tanúsítani és nyújtani; egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi kegyünkből és bőkezűségünkből kifolyólag, amelyekkel mindenegyest, akik irányunkban és a keresztény közügyek iránt érdemeket szereztek és az erény gyakorlására törekedtek, elődeink, Magyarország néhai Szent Királyainak példájára jutalmazni szoktuk és nekik erényeinek bizonyos emlékét szoktuk adni, hogy azok őket nagyobb tettek véghezvitelére is serkenthessék: ugyanazt a Bugár Györgyöt és általa Péter és Miklós nevű fiait, továbbá Zsuzsanna és Erzsébet nevű lányait a nemtelen sorsból és állapotból, amelyben eddig, amint mondják, éltek, királyi hatalmunk teljéből és különös kegyünkből kiemelve méltónak találtuk őket Magyarországunk és a neki alávetett részek nemeseinek a csoportjába és számába beválasztani, hozzászámítani és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk alapján megengedve, hogy ők ettől kezdve a jövőben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is bármiként a jog vagy a jogszokás alapján Magyarország és csatolt részeinek többi, igazi és kétségtelen nemesei is élvezték azokat, azokat élvezhessék, és azokkal élhessenek ők és mindkét nembeli összes utódaik is.

Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyítékául, meg az igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a nemességnek a jelvényét adományozzuk amint mindezek jelen oklevelünk elején, vagyis bekezdésénél a festőnek a kezétől és művészetétől saját színeikben szépen lefestve látszanak:

Egyenesen álló, kék színű hadipajzs. Udvarában zöld mező, melynek közepén vörös dolmányba öltözött, sárga csizmát húzott és fején kalpagot viselő vitéz áll. A jobbjában három meghajló búzakalászt tart a magasba, a baljában pedig szablya lóg. A pajzsnak nyitott rostéllyal ellátott, királyi fejékkel díszített hadisisak támaszkodik, amelyből egy újabb, az előzőhöz hasonló módon három búzakalászt tartó kéz nyúlik ki.

Adtuk mindezt ugyanannak a Bugár Györgynek és általa a már nevezett Péter és Miklós nevű fiainak és hasonlóképen Zsuzsanna és Erzsébet nevű lányainak és valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Elhatározva és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk szerint megengedve, hogy ők mostantól kezdve a jövőben, minden elkövetkező időben ezt a címert vagyis nemességi jelvényt Magyarországunk és a hozzácsatolt részek többi nemeseinek módjára, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy a jogszokásnál fogva ezekkel éltek és azokat élvezték, ők is élvezhessék és használhassák csatákban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban; továbbá pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, gyűrűikön, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon és házaikon, általában pedig bármilyen dolgaik és vállalkozásaik alkalmából az igaz és őszinte nemesség címe alatt. Amint akarjuk is, hogy őket és mindkét nembeli összes utódaikat mindenki, bármilyen állású, rangú, helyzetű és kiváltságú emberek legyenek is azok, mint ilyennel kitüntetettnek mondják, nevezzék, tartsák és tekintsék őket, azt viselhessék, hordhassák, és azt használhassák és élvezhessék, és annak örülhessenek ők és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik. Sőt adjuk és adományozzuk jelen soraink erejénél fogva ezen dolog emlékezetéül és örök megerősítéséül kegyesen, és adjuk és engedélyezzük jelen oklevelünket, titkos függő pecsétünkkel, amellyel mint Magyarország királya rendelkezünk, megerősítve ugyanazon Bugár Györgynek és általa Péter és Miklós nevű fiainak, meg Zsuzsanna és Erzsébet nevű leányainak és valamennyiük mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak. Adatott kedvelt hívünknek, főtisztelendő Tapolcsányi György, Kalocsai és Bácsi kanonoknak, tanácsosunknak és udvari főkancellárunknak a keze által, királyi várunkban, Pozsonyban, június hónap 20-ik napján, az Úrnak 1662-ik esztendejében, római császári uralmunknak 4-ik, magyarországi és a többi királyi uralmunknak 7-ik esztendejében.

Lipót s. k.

Szelepcsényi György Kalocsai Érsek (?) s. k.

Orbán István s. k.