Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája, I. KÖTET. SZILÁGY VÁRMEGYE ÁLTALÁNOS TÖRTÉNETE, VI. FEJEZET. SZILÁGY VÁRMEGYE KELETKEZÉSE

2009.12.17 20:36

1. A Szilágy tájelnevezés

86

VI. FEJEZET.

SZILÁGY VÁRMEGYE KELETKEZÉSE.

1. A Szilágy tájelnevezés.

Pesty Frigyes azt vitatja, hogy Szilágy vármegyének már a XIII. század óta nyoma van. Utána Pór Antal ugyancsak azt írja, hogy Szilágy vármegye a XIV. században már megvolt s területe a Szamos mellett, Szatmár és Középszolnok vármegyék között, kereshető.[1] Nézeteiket arra alapítják, hogy Szilágy vármegye fő- és alispánjait említi néhány oklevél, s egyébként is fel-feltünik Szilágy vármegye. «Nem kételkedünk – úgymond Pesty – megyei minőségében, de a terület megjelölése, mely Szilágy vármegyét képezte, már csak azon körülménynél fogva, hogy nem ismerünk helységet, mely Szilágy vármegyében fekvőnek mondatnék, nehézséggel jár, és e nehézséget számos íróink érezték.» Abban állapodik meg, hogy «a XIII. és XIV. században Szilágy vármegye létezett, tanusítván ezt, a fő- és alispánok nevei. Területe hihetőleg a mai Szatmár vármegye egy kicsiny részéből és Közép-Szolnok megye némely tartozandóságaiból, a Szamos mellett állott; de hogy Kraszna Szilágy-Somlyó városával vagy Közép-Szolnok Zilah mezővárosával hozzátartozott volna, azt kimutatni nem lehet.» E mellett a Szilágy összetételű helynevekre hivatkozik, holott ezeknek kétségkívül a Szilágy vize 87adott nevet. S megjegyzi végül: «Ez a Szilágy megye tán nem is bírt szakadatlan létezéssel és területe vissza-vissza kerűlt valamely szomszéd megyéhez.»

Tény az, hogy egy 1329-diki oklevél Báthori Jánost, a Bereczk fiát Szilágy vármegye főispánjának említi. Márton, a Bugar fia Szilágy (de Scylag) főispánja jelen van a visegrádi fellegvárban 1327 január 23-dikán, a mikor a Szentgyörgyi és Amade családbeliek Várkony és Népakarcsa birtokok felett egyezségre lépnek.[2] 1331-ben Briccius fia János mester, mint szilágyi ispán van említve (M. Joann f. Briccii, comes de Zilag).[3] 1370-ben Kávás más néven Ákosfalva birtok Szilágy? megyében (in C. Zaladiensi) fekszik.[4] Kétségtelen, hogy János mester comes de Zilagh és hogy Jakcs fiát, Jankót, 1416-ban Szilágy és Szatmár vármegyébe (ad comitatus Zilagh et Zathmár) küldik adományokat gyűjteni s hogy továbbá Fejér György a Szilágyságot az ország vármegyéi közé sorolja s még másutt is szó van Szilágy főispánjáról. De ezzel szemben ott vannak épen a Pesty említette adatok: Szamosközy a regio Zilagiensist említi, Benkő Közép-Szolnok és Kraszna megyék vidékét Silvania, avagy magyarul Szilágyságnak nevezi. Bedeus történeti átlása szerint Zaránd és Kraszna vármegyék együtt: Szilágyság, máskép Silvania s innen Erdély Ultra- vagy Transsilvania. Palugyai Imre Közép-Szolnok vármegyét a Szilágyságban fekvőnek mondja.[5] Szilágyi Ferencz a Közép-Szolnok s Kraszna megyéből álló szép és termékeny vidéket, már a XIV. századból, Szilágyságnak nevezi.[6]

Gróf Kemény József Transsilvania Possessionaria czímű kézirati följegyzései közt a Szilágyságra vonatkozólag ezeket mondja: «Sub nomine Szilágyság intelligitur hodie Comitatus Szolnok mediocris et Comitatus Kraszna», s hogy 88a Szilágyság ép oly elnevezés, mint Liptóság, Somogyság, Baranyaság.[7]

Már András király 1291-ből a toroczkaiak privilegiumában emlegeti a Szilágyságot: az Aranyos vizéhez közel, magas kőszálak és havasok között, a Szilágyságon túl való részekben fekvő, Turrutskónak hivott szabad majornak gazdái, mesterei s az ottani bányák mívelői, (a kiket Ausztriából telepítettek oda) panaszolták, hogy szabadságukról s az állapotjaikról való leveleiket a tatárok fölégették, miért András megerősíti őket kiváltságaikban, «a Szilágyságon túl levő földre telepítetteket».[8]

A leleszi konvent 1383-ban kelt levelében tudósítja Mária királynét, hogy eleget tett parancsának, a mennyiben Balk vajdát és testvéreit, Drághot és Jánost beiktatta Sasvári Domokos királybiztos és János presbiter jelenlétében a szilágyi kerületben levő Aranyos castrum birtokába (C. Aranyos in districtu de Zilagy).[9]

Apafi Mihály idejében is kitűnik, hogy nem vármegye, csak tájelnevezés.[10] És az adózó lajstromok Szilágy vármegyét egyáltalán nem ismernek. Ám, maga Pesty elismeri, hogy nem is tudunk egyetlen helységről sem, mely Szilágy vármegyéből való volna.

Hogy pedig a Szilágyság sohasem volt vármegye, hanem csak tájelnevezés, ezt következtethetjük ép azon adatokból is, melyekben a comitatus Zilagh s comes de Zylagh szerepel.

Mikor – a már idéztem adat szerint – Pécsett 1416-ban az országnagyok összegyűltek, hogy a szerencsétlen boszniai hadjárat alkalmából török rabságba esett főurak és más honfiak kiváltására szükséges 65.000 arany váltságdij előteremtéséről gondoskodjanak, tekintélyes férfiakat választottak és küldtek az ország minden vidékére, hogy gyűjtsenek erre a 89czélra. Jakcs fiát Jankót Szilágy és Szatmár vármegyébe küldik («ad comitatus Zilagh et Zathmár»). Az ott megnevezett vármegyék között Szilágy szerepel ugyan, Kraszna és Közép-Szolnok vármegye azonban nem. Magyarország vármegyéi teljesen felsorolva csak Zsigmond király korában vannak, ki, midőn 1435-ben a honvédelmi rendszert új alapra fekteté, 58 vármegyét sorol fel, mely vármegyéknek a honvédelemre vonatkozólag utasításokat adott. Itt a felsorolt vármegyék között Kraszna, Külső- és Belső-Szolnok ott van, de már Szilágy vármegye hiányzik. Nem egyébért nincsen közöttük, mint hogy Kraszna és Szolnok vármegyék területét értették a Szilágyon. Károly Róbert király 1331-ben azt parancsolta János mesternek, a szilágyi comesnek, hogy a királyt a Külső-Szolnok vármegyében fekvő Szarvad község birtokába iktassa be. Ez eljárt tisztében, de Hegen fiai ellentmondtak, adomány-levéllel igazolván jogukat; mire a király igazságszeretete nekik hagyja Szarvadot, a miről Pál országbiró ugyanabban az évben nyilt levelet is adott ki. Láttuk csak az imént, hogy Szarvad nem Külső-, hanem Belső-Szolnok vármegyében feküdt. Pesty – összevetvén ezeket – «nyilt kérdésnek tartja, hogy ha Szolnok vármegyének, (beleértve Közép-Szolnokot is) a nevezett időben saját főispánja volt, a mint hogy volt is az erdélyi vajda személyében, miért adatott parancs a szilágyvármegyei főispánnak, hogy Szarvadon, mely nem az ő megyéjében feküdt, iktatást teljesítsen.» Egyik vármegye a másiknak dolgaiba nem avatkozik; Károly Róbert király fennebb idézett parancsa szintén csak arra példa, a miről már előbb szóltunk, hogy Közép-Szolnok hol Külső-, hol Belső-Szolnok néven, sőt csak Szolnok néven szerepel már a három részre szakadás után is jó ideig s hogy a szilágyi ispán egyet jelent a szolnoki ispánnal. De föltehető, hogy a király nem is János főispánnak, hanem János alispánnak adott parancsot. A mit igen valószínűnek mutat egy másik adat, a mely szerint 1334 márcz. 9021-dikén a váradi káptalan jelentést tesz Erzsébet királynénak, hogy, parancsa szerint eljárván, a Tamás erdélyi vajdának és szolnoki főispánnak s alispánjának Jánosnak, Péter fiának járó birságok fejében kiktől és minő jószágokat foglalt le Szolnok vármegye több községében nevezetesen: Pelén, Szentkirályon, Dabjonban, Vérvölgyön, Dobán stb.[11] Ime, itt már egyszerűen Szolnok vármegyében említvék ama helyek, melyek elseje: Pele ép Szarvad környékén esik. 1341-ből pedig Pál fia János, zolnukmegyei alispánt is ismerünk.[12]

A Szilágy districtust, a melyben, mint említők, 1383-ban Aranyos váráról van szó,[13] és Szolnok megyét sajátosan összefűző példa van a váradi káptalannak egy 1341-diki oklevelében. A káptalan jelenti I. Károly királynak, hogy Dancsot, Komárom és Kraszna vármegyék főispánját s fiait Valkó várába s tartozékaiba beiktatták; a beiktatáskor egy várszolga Thompus aranyosvári várnagy képviseletében, de Thomás erdélyi vajda és Zonuk megye főispánja személyében tiltakozik, hogy a Vaja falu határában levő földterületeket átadják.[14] 1553-ban a krasznamegyei Szilágy kerületben (in districtu Szilágy) fekvőnek mondja Valkó várat is egy levél, mely szerint ennek birtokáért L. Bánffi Miklóssal és Istvánnal, mint alperesek, pert folytatnak Telegdi Mihály és neje Bánffi Zsófia, a Gáspár leánya, özv. Bánffi Gáspárné Jaksit Anna (de Nagy-Lak) és leányai: Borbála és Klára, Szeődemeteri Horváth György és gyámleányai: Katalin, Anna, Zsófia, Klára és Petronella.[15] További példák: 1650-ben a Szilaghban, Kraszna vármegyében, levő somlyóalji részjószágok ügyében Kemény Jánosné, Kállay Zsuzsánna többeket megidéztet.[16] Monó, Széplak és Náprád, továbbá Cseh vára 91a Szilágyban Közép-Szolnok vármegyében van említve gróf Barcsay Juditnak 1673 decz. 13-diki végrendeletében.[17] 1693 decz. 17-dikén említve van, hogy Losonczi Bánfi Farkas nagyfalusi jószága Kraszna vármegyében a Szilágyban van.[18] De ne feledjük el Bethlen Gábornak 1616-ból kelt levelét se, ki két Szilágy vármegyéről is tesz említést, ezek alatt Kraszna és Közép-Szolnok vármegyét értette[19] s hogy Benkő a mult század végén irt munkájában mily szabatos magyarázatot ad: «Közszokás volt régen, s ma is az, hogy azt a területet, mely Kraszna és Közép-Szolnok vármegyét foglalja magában, Silvania-nak, magyarul Szilágynak nevezik, a rengeteg erdők sokasága miatt.»[20] Ép így vélekedik 1684-ben Marosi István, egrespataki pap a Szilágyról, hogy része a Partiumoknak s benne két vármegye van: Kraszna vármegyének mondják az egyiket, míg a másiknak neve nemes Közép-Szolnok.

Kőváry László 1840-ben a «Szilágy polgári beosztásáról» írván, szintén azt jegyzi meg, hogy a Szilágy két vármegyére oszlik, még pedig Közép-Szolnokra és Krasznára.[21]

Nyilvánvaló, hogy a Szilágyság rendszerint Közép-Szolnok és Kraszna vármegyéket jelentette. A szilágyi vármegyék, így nevezik a két vármegyét röviden régibb s újabb adatok egyformán.

Szilágy vármegye elnevezésen vidéket kell érteni csupán, melyben más vármegyék és törvényhatóságok feküdtek, de mely maga nem volt szerves törvényhatóság, körvonalak közé szorított, meghatározott területtel. Már 1235-ben van alispánja, majd 1324-, 1327-, 1331- és 1332-ben főspánja is van Szilágy vármegyének említve, Pécsett 1416-ban az országnagyok gyülekezete ismeri Szilágy vármegyét; de itt e 92név alatt mindenütt a vidék rejlik. A Szilágyságot mind a mellett nem lehet azonosítani teljes egészében Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékkel. A Szilágy vidéke, mint látni fogjuk, kiterjedt Szatmár vármegyének egyes részeire is s egyszer nagyobb, másszor kisebb területet jelöltek Szilágy névvel.


[1] V. ö. Századok, 1890. 3-dik füzet. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. I. 131.

[2] Hazai Okmánytár II. köt. 47. lap.

[3] F.-c. VIII. 3. 567.

[4] F.-c. IX. 6. 158.

[5] Magyarország Legújabb Leírása. III. 300. l.

[6] Zilah Történelméből. 5. l.

[7] Erd. múz. kézirattár. Tom. VIII.

[8] Nemz. Múz. Becsky-lt. Másolat.

[9] F. Cod. D, X. I. 99–101.

[10] 1685. Török-Magyarkori Államokmánytár, VII. k. 106., 111., 117. l.

[11] Az Erd. Muz. okl. gyüjt. Gr. Kemény József gyűjteményében. Anjoukori Okmányt. III. 63. l.

[12] Dl. 3422.

[13] Szirmai, Sz. Vm. 1809. I. 95. l.

[14] Dl. 3422.

[15] A váradi káptalan előtt 1553-ban kelt levél a gyulafehérvári káptalannak Bánffi Farkas, Mihály és György számára 1764-ben kiadott átiratában. Bl. fasc. JJ.

[16] Nemz. Múz. Becsky-lt.

[17] GKG. marosnémeti lt. cista C. fasc. XXI.

[18] Orsz. lt. kolozsm. conv. N. R. A. fasc. I nro 16. 35. fiók.

[19] Pesty, Eltünt. Várm. 135. l., Bethlen Gábor Politikai Levelei 50. l.

[20] Benkő, Transsylvania I. 3. l.

[21] Kőváry László: Föld- és országtani vázlatok Szilágyról. Tudománytár. Közrebocsátja a Magyar Tudós Társaság. Budán, 1840. VIII. köt. 20–37. l.

Vissza

Keresés

© 2000-2020 Bugár Zoltán. Minden jog fenntartva.