Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, III. KÖTET, TOLNAVÁRMEGYE VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI

Máré. (Márej. Márévára.) Castrum (de) Mare. (1316–18: gr. Zichy cs. okmt. I. 160., 1320: U. o. 188., 1347: U. o. II. 268., 1349: Kismart. Llt. 32. N. 584., 1353: gr. Zichy cs. okmt. II. 505., 1358: U. o. III. 117., 1372 körül: U. o. 483., 1393: U. o. IV. 509. 512., 1399: U. o. V. 133., 1406: U o. 457., 1407: U. o. 502., 1432. 1433. 1441. 1450(?): Zsélyi llt., 1466: Dl. 16378; 1505: Kismart. llt. 45. D. 59.) Castrum Mareey. (1347: gr Zichy cs. okmt. II. 276.) Castellanus magistrorum Theutus et Vezeus de Marey. (1352: U. o. 483.) Castrum Marewara. (1452: Kismart. llt. 32. EE. 435. et NB.) 1316-ban (és 1318-ban) I. Károly király Bogár Istvánnak adta, a kié 1320-ban is. 1347-ben a vele rokon Máréi Gunya fia Domonkos majd István is, itteni részeiket Becsei Töttösnek és Vesszősnek zálogosítja el, a kik e részeket pl. 1349-ben, 1352-ben s 1353-ban is bírják. E két család osztozik e váron 1358-ban. Ez alkalommal a Becseieknek jut a vár felével együtt a Bold. Szűz tiszteletére emelt kolostor és harang-torony, a Sz.-Margit szűz egyháza a palotával, a Gunya-fiaknak pedig a vár másik felével a viztartó, a monostornak szintén másik fele harang-tornyával s a Sz.-Kereszt egyháza. 1393-ban Zelizi (előbb Becsei) Vesszős(-fi) Tamás és fiai e várban levő jogukat a Gunyafiaknak engedték át, a mi ellen azonban a Vesszősök rokona bát-monostori Töttös(-fi) László azonnal tiltakozott 1406-ban a Gunyafiaké, valamint 1447-ben is, de a bátmonostori Töttös László tiltakozása mellett, a ki e vár részeihez még mindig jogot tart, 1432-ben felét (Felső-Fonyászó, Czikó és Borostyán pusztafalvakkal együtt) Gunya-fi Mihály a pécsi püspöknek vetette zálogba; a következő évben azonban ítéletileg az egész várat a nevezett Mihály és bátmonostori Töttös László közt osztották meg, a ki pl. 1441-ben is birta. 1450-ben (?) Gyulai (Frank fia) Ferencz panaszkodik, hogy az ő részeit Máré várában, Máré m.-városban s Fonyászó, Nak, Sátorkő, Hodász, Battyán és Jánosi helységekben, melyek máréi Gúnyafi Mihályról szállottak reá, bátmonostori Töttös László hatalmasul elfoglalta. Az utóbbinak várnagyai szerepelnek 1452-ben; ő bírja e vár egyik tartozékát, Márét 1458-ban is. Utána – mint bodrogmegyei birtokai, az 1466. évi örökösödési szerződés értelmében, e vár is a Kisvárdaiakra vagy Várdaiakra szállt, a kiké pl. 1505-ben is. – 1433-ban csak Máré helység vámjával és Hodács járnak vele; 1450 táján a fentebb említett város és helységek; 1466-ban Máré, Hodács, Sátorkő, Malafalva (Mihalafalva), Kompotfalva, Jánosi, Battyán, Ábel, Puszta- és Felső-Fonyászó helységek, Racza, Czikó és Borostyán puszták. E város és helységek, Jánosi és Battyán kivételével azóta elpusztultak. Máré vára «Mári(a)vár» néven Battyántól nem messze keletre, Baranyamegye területén, egy mellékvölgyben porladozik.